Tegnap ismét az online világról beszélgettünk Robtmc-vel igen csak erős sörözés közben (ennek később lesz jelentősége). Hogy milyen úton kell elindulni, hogy jó, ismert blogot írjon az ember. Szakmaiság? Hanyagoljuk az én blogot mert sok van belőle? Szóba jött, hogy ki vajon hogy lett ismert a blogszéfában. Okes, igaz lerágott csont , de akkor is. Vajon Plastik Józsinak, Doranskynak, (hivatkozzunk a mainstream blogokra, persze belinkelve, mert google szereti az ilyet) könnyebb volt? Mikor még kevesebb információ volt a neten, egyszerűbb volt a jó anyagokra találni? Vagy a szájhagyomány jobban terjedt? Vagy a jó ismeretség, háttér (mint pl. az index) döntő fontosságú?
Hát leszarom. Mikor ezer manó, szegecselt bakancsokban, orosz népi táncot járnak az agyam redőin, mikor egy elromlott turmixgép van a gyomrom helyén, amibe pár igen gusztustalan dolgot kavartak össze, aminek az izére inkább nem térnék ki (látványára pláne) akkor ezek a dolgokat mind leszarom.
Jobban érdekel hogy a pizzámat végre kihozza a szombati szőke, kékszemű futárlány, és hogy a kólám hideg legyen (ez a kettes számú katzenjammer gyógymód. Az egyszámú a kóla + töltött csirkecomb tejfölös ubisalival, krumplipüré).
Jah és igen. Fasz ki van hogy mikor az ember kezd végre felegyenesedni, kap még egy jobbost, hogy újra a padlót fogja. És ez átvitt értelemben volt. Bocs. Tévedtem. Mégsem fáj.
Szóval mostanra definiálta magát eme blog. Ez Én blog baszod, és kész. Néha kicsi szakmaisággal.
