Régebben blogoltam. Nem sokat, és igazán nem volt izgalmas sem. Inkább csak egy szűk, önmagam körüli világra volt reflexió. És persze, hogy a barátaim, akik olvasták, jól szórakozzanak.

Hogy most miért kezdtem újra? Természetesen most is vannak személyes motivációk.

Valamelyik este, sörözés közbe Robtmc-vel is ilyesmiről beszélgettünk. A pontos konklúziókra már nem emlékezem (sok sört ittunk szokás szerint ), de a lényege az volt, hogy a virtuális közösségek mögött milyen személyiségek vannak.

Ki használja az iwiw-et, a facebook-ot, a blogokat, google reader sharing szolgátatását, twitter-t? Nem arra gondolok én vagy te használod. Igen én is használom a wiw-et, a facebookot-t, blogolok. Nem túl gyakran, de használom.

Ezekkel mind kommunikálunk. Üzenünk (és gondolom más is így van ezzel) nap mint nap folyamatosan az IM cuccokkal, azzal, hogy éppen mi mikor milyen személyes üzenet rakunk ki.

Hagyjuk azt a felfogást, hogy azért használjuk a facebook-ot, az iwiw-et, orkut-ot, bármit, hogy kapcsolatot tartsunk az ismerőseinkkel. Két- vagy háromszáz ismerős? Ugyan. Hogy megosszam távoli ismerőseimmel élményeim? Ott a mail. Képeket? Flickr, picassa, indafoto.

Szóval ki használja a nagy social network oldalakat? Én? Vagy egy bennem rejlő másik én? Mennyire különbözünk a virtuális nyomaink összegétől? Mennyire tudatosan alakítjuk ki a net felé nyújtott arcunkat? Mennyire különbözik a virtuális, makro környezeti énünk, a valós, mikro környezeti énünktől? Virtuális énünk mennyire befolyásolja a másikat? Pusztán csak egy exhibizionista megnyilvánulás, vagy egy tudatos manipuláció?